Szóra sem érdemes - 2. rész

Ööö... szóval a vicces helyzet állt elő, hogy összefotóztam a következő "fejezet" összes jelenetét... és hát utólag derült ki, hogy összesen 274 képet csináltam. O.o És ez bazi sok... És ebből ráadásul olyan 50-60 darab kerülne bele a posztba, ez meg így még bazi sokabb... így hát kénytelen leszek külön posztokban felpakolni, szóval annak, akit érdekel a sztori, lehet örülni, mert a második után jön a harmadik és negyedik rész is. Én meg büszke lehetek magamra, mert még soha, semmihez nem "írtam" meg ilyen gyorsan három fejezetet. :D
(Elnézést a képek minőségéért, meglátszik, hogy ezek már benti fotók.)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szóra sem érdemes - 2. rész

Midge: - Szia, Grace! Gyere, csak halkan, Nikki még alszik.

Grace: - Szervusz, kedvesem. Mi újság, hogy telt az éjszaka? Fájt még Nikki pocija, vagy segített a módszer, amit Jason mutatott?
Midge: - Nagyon sokat segített. Egy mukkanás nélkül végigaludta az éjszakát, de gyere ide, most nézd meg ezt!

Grace: - No, mi a baj?

Midge: - Nézd! Letettem szépen este, erre a kisasszony az éjszaka folyamán körbefurikázta a kiságyat, ráadásul hasra fordult. Nem túl pici még ehhez? Mi van, ha addig sertepertél, míg belegabalyodik a takaróba? Ne adj' Isten, nem tud visszafordulni a hátára és belefullad a matracba? Ráadásul a cumiját is újra ki kell főznöm, mert éjszaka megint a szekrény mögé köpte. Ryan sosem csinált ilyeneket, főleg nem ilyen picin!

Grace: - Ó, drágám! Olyan felnőttesen gondolkozol, hogy sokszor el is felejtem, milyen átkozottul fiatal vagy. Tudod, Jason mindig azt mondja: az első gyereknél a szülők még minden leejtés-kiköpés után kifőzik a cumit; a másodiknál már csak rutinosan lenyalják; a harmadiknak pedig már a kutya hozza vissza. És hidd el nekem, három gyerekes anyának: ha nem is szóról szóra, de azért van ám ebben igazság! Ne görcsölj rá semmire, hisz látod, Ryannel is olyan szépen elboldogultál. Továbbá jegyezd meg, hogy nincs két egyforma gyerek! Igen, Ryan nyugodt csecsemő volt, megúsztátok a hasfájást és az éjszakai kiságyas mászkálást. Nikki másmilyen, így hát igazodj az új helyzethez: szedd ki a kiságyból a felesleges macikat, plédeket, textilpelenkákat, és ne aggódj, nem lesz semmi baja.

Midge: - Köszönöm, Grace, igyekszem. Csak nehéz. Nem is tudom, mi lenne velem, ha te nem volnál.
Grace: - Jajj, kedvesem, mi a baj? Olyan elkeseredettnek látlak.

Midge: - Semmi, csak... hát, tudod, nagyon hiányzik Allan. Jól esne a támogatása, és az, ha mellettem lenne. Sosem voltunk még ilyen sokáig távol egymástól. És persze Ryan is hiányzik, bár tudom, ő most nagyon élvezi a nagyiékkal töltött időt.

Grace: - Jajj, Midge, ne búsulj! Nemsokára mindketten hazajönnek. Tudod, Allan milyen nehezen hagyott itt a picivel. Mi lenne, ha egy kicsit kimozdulnál? Holnap medencés bulit rendezek Divának és a barátnőinek, átjöhetnél te is! Majd megkérjük Symourt, hogy figyeljen addig Nikkire. Mit szólsz?
Midge: - Nem is tudom...
Grace: - Ne csináld ezt! Igenis eljössz, punktum!
Midge: - De biztos vagy benne, hogy Symour nem fogja bánni?

Grace: - Na de Mrs. Sherwood! Mintha nem tudnád, hogy az én fiam mindent megtesz, amit kérek tőle, főleg ha a kérésemet a juharszirupos áfonyás palacsintámmal tálalom! Úgyhogy amíg a fiam a kislányodra vigyáz és Diváék a medencét élvezik, én nyugodtan elmondhatom neked a legújabb pletykát...
Midge: - Jujj! Pletyka, medence és gyerekmentes délután? Rendben, erre már tényleg nem tudok nemet mondani!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Symour: - Patrick, itt vagy? Hé, haver, mi... WHOOOAAA! 

Patrick: - Helló, Symour!

Symour: - Ó, TE JÓSÁGOS ÉG! Szent Patrik szúnyűtte, lyukas zoknijára! Azt a hétszentséges, káromkodós, jóreggeltes, pálinkás mindenségit neki!

Patrick: - Ööö... jól vagy?

Symour: - Oké... jól van, Symour, nyugodj le, lélegezz mélyeket. Ez az... csak ne nézz oda. Nagy levegő, tüdőből. Ez az, csak lazán. Ez Patrick. Ez csak Patrick. A legjobb haverod, bálkirálynőnek öltözve... ha elég sokat iszol, még viccesnek is fogod találni. Valamikor...

Patrick: - Minden rendben, tesó? Olyan furcsán viselkedsz.

Symour: - ÉÉÉN?! Rendben, hercegnő, nézd: ha van bármi, AKÁRMI, amit el szeretnél mondani, én meghallgatlak, jó? Esküszöm, nem foglak elítélni.

Patrick: - Ne marhulj már! Úgy volt, hogy Mrs. Potts ma hozza el a jelmezem, mert Miss Starling felkért, hogy lépjek fel az iskolai színdarab bemutatóján. Most őszintén: hát úgy nézek ki ebben, mint a szőke herceg?!

Symour: - Inkább, mint a vasorrú bába. Mi lesz a színdarab címe? A cukrosbácsi? A mutogatós rém?

Patrick: - Ha tudni akarod, a címe: Tündérmese a divatról. És ez határozottan nem az én göncöm! Mrs. Potts nyilván összekeverte a jelmezeket.

Symour: - Jól van, hagyjuk. Bár azért be kell vallanom, nagy kő esett le a szívemről. Szóval jössz este?

Patrick: - Persze, ki nem hagynám! Megint te leszel a DJ?

Symour: - Igen. De ha jó kislány leszel, és ledobod magadról ezt a cuki rucikát, hogy valami normális göncöt vegyél, talán leszek olyan jó és átadom neked egy kis időre a keverőpultot. Mellesleg megjegyzem, az öltözködési stílusod hanyatlóban van. Tegnap az a borzalmas póló, ma meg ez...

Patrick: - Vicces vagy. Oh, és el ne felejtsem: Diva is jön, azzal az új barátnőjével, Joyjal. Kedves lánynak tűnik.

Symour: - Aha... annak tűnik...

Folyt. köv. (cirka 15-20 perc múlva :) )