2013. szeptember 29., vasárnap

Pearline Prewett - A Nagyi

(Pénteken lett áram!)

Ha még emlékeztek, akkor anno Emmett érkezésénél írtam, hogy egy másik baba is érkezett vele együtt - július közepén - nos, ő volt az:


Igen, a NAGYI! :D
Egy nagyon kedves kérésnek eleget téve hallgattam eddig róla, de azt hiszem, most már nyugodt szívvel kiposztolhatom - ugye? :)

Pearline Prewett: Annyira szép! :D Komolyan, imádom minden porcikáját, az arcát különösen. :) A legjobb, hogy a lassan két éves lányom ha ránéz, azt mondja: mama :)
A teste teltebb, mint Barbie-é, a lábára pedig lapos cipő illik (ez sajnos nincs meg). Tipikusan az a kedves, idős, kifinomult hölgy.
Amint sikerül kicsit időrendileg összeszednem magam, megírom az bemutatkozását is (több babáéval is adós vagyok). :) Tudtátok például, hogy van két testvére? Oh, igen, már láthattátok is közös képet az egyik nővérével egy magyar babagyűjtő blogon... Kitaláljátok hol? :)



Akikről még ma érkezik bejegyzés: Tiana és az MH-babáim. :)

2013. szeptember 23., hétfő

A gödör alján...

...
Ekkora élő-lélegző szerencsétlenséget, mint amilyen én vagyok, ritkán látni.
Múlt héten hétfőn apukám nagyon beteg lett (kiújult a gyomorfekélye), azóta itthon van. A nagy aggódás közepette még az is csak hellyel-közzel kezdett el zavarni, hogy a párom fizetésének CSAK A FELÉT kaptuk meg pénteken. Kellemes munkahely, nem?
De ami még ennél is viccesebb, az az, hogy szombaton reggel egyik pillanatról a másikra elment nálunk az áram... ami meglepő volt, mert az utcában mindenütt máshol volt. Az árameltűnés után fél órával hív a párom (aki velünk szemben dolgozik), hogy nézzem már meg, van-e villany, mert jöttek A Nagy Szolgáltatótól, hogy a szomszédunknál kikössék (ők is sz*r helyzetben vannak, nem tudták fizetni, amióta apuka elvesztette az állását), és eléggé össze voltak gubancolódva a vezetékek...
... Ugye, nem kell tovább mondanom? ROSSZ VEZETÉKET VÁGTAK EL!
Azonnal felhívtam őket, hogy hamarjában javítsák a "hibát", mert itthon van egy beteg idős ember, meg egy majdnem két éves gyerek, a minimum, hogy meleg víz legyen, meg fűtés este fürdésnél, mert rohadt hideg van (és sz*r a szigetelés). Ígéret, hogy jönnek délután.
Na, nem jöttek. A mai napig sem. Kedd van. Egy rohadt könyvtárból kell neteznem, hogy intézni tudjam a dolgaim. (És mellesleg szakadjanak meg, szombaton reggel van arra idejük, hogy elcsesszenek valamit, de még hétköznap sem tudják javítani!)
És akkor mindezek közepén ugye hétfőn kezdte a bölcsit a lányom, az utolsó fityingjeim is odafizettem, mire tegnap felhívnak a munkahelyemről, hogy október közepe helyett hamarabb érkezett meg a munkaruhám, és ki kell fizetni. Ma. 11.000 - azaz tizenegyezer forint. Pénteken meg már menjek dolgozni 12 órát a városi rendezvényre, reggel 6-tól este 6-ig.
Oké. Megoldok én mindent, tényleg. Ha a fejem tetejére állok, akkor is. De hogy meddig akar még engem rugdosni a Sors, azt igazán nem tudom, pedig nagyon leállhatna már vele.

Ui.: Tegnap megérkezett az új lakónk (aki gyönyörű és köszönöm!), ma pedig elvileg befut Spectra is. Örülök, és boldog vagyok, csak ezt a két érzést egyelőre zsebre dugtam, míg minden más megoldódik.

2013. szeptember 7., szombat

2013. szeptember 5., csütörtök

Az a baj a mániával...

... hogy mindig új formában ölt testet, legalábbis nálam.
Na jó, ez így persze nem igaz, csak Boróka blogján megint belebolondultam egy kicsit a Monster High babákba.



Ők már jó másfél éve nagy "szerelmek" nekem, de jó ideig talonba tettem őket az áruk miatt, ami valljuk be, igen húzós (viszont mivel a babák nagyon "egyediek", így érthető is).
Amikor megláttam Boróka blogján Rochelle-t, a vízköpők lányát, megint lángra lobbant bennem a vágy... aztán persze nekiálltam újra megnézni az MH filmeket, és fura módon egyre több karakter tetszett meg, ami egyenes arányban növelte a "kell!" felirattal ellátott babák számát. Most tartok 19-nél. :D
Tudni kell rólam, hogy nálam a mánia szó szerint értendő - legalábbis, ha babákról van szó. Ha belebolondulok valamibe, akkor napokig, sőt, hetekig módosult tudatállapotban létezem, és csak hellyel-közzel hatol át bármi mással kapcsolatos információ az agyamat védelmező spam-szűrőkön.
Most is itt tartok... gyakorlatilag kakaskukorékolástól szentjánosbogár-táncig MH-babákat kergetek, és vágyakozom, és tervezgetek...
... többek között azt, hogy ha 4-5 baba együtt lesz, akkor egy másik blogon külön sztorit írok velük. :) De ez még távoli lehetőség - sajnos.
Mindenesetre, ha sikerül egy új MH babát bevonzanom, arról mindenképp hírt kaptok, és részletes bemutatást is, természetesen. :) Drukkoljatok!

Ami pedig a frisst illeti: napok óta szeretnék fotózni, de a jó égnek sem tudok, pedig most semmiféle környezeti akadály nincs... csak a dobozaim. Ugyanis elkészítettem Jasonék nappaliját (ahol az események egy része zajlana), csak botor módon nagyon spécin akarom megcsinálni bele a kandallót, így az egyik "falat" festenem kellett, csak azzal nem számoltam, hogy a festék száradási ideje több, mint amit én gondoltam, és ha még nedvesen ragasztom hozzá pisztollyal a kandallót, akkor az onnan le fog mállani...
... És lőn. Gyakorlatilag szétmállott a fal azon a részen, úgyhogy újat kell csinálnom - ami nem lenne baj, hisz van itthon doboz, viszont én marha hozzáragasztottam minden egyes elkészített bútordarabot, hogy ne csúszkáljanak, és kisebb legyen az esélye, hogy a gyerkőcöm belenyúl és kikap onnan valamit, hogy aztán tönkretegye.
Jó dolog az egyediségre vágyni, csak ész is kéne hozzá, sajnos. :(