Fiúk - Összehasonlítás

Ezzel a bejegyzéssel mindenképpen meg akartam várni, hogy az Emmettes videó feltöltődjön, és mivel ez szerencsésen bekövetkezett, így álljanak most itt a fiúk Mattelszült pucéran, ahogy a Mindenható Fröccsöntőgép megteremtette őket:

Mint látható, különbség leginkább az izomzat terén, a bőrszínben és a magasságban mutatkozik meg. Egyértelműen Jason (Heart Family) a legalacsonyabb, őt sorban Patrick (Fashion Fairytale Ken) követi, majd Symour (Fashionistas Sporty), végül pedig Edward és Emmett, akiknek a magasságában nincs eltérés. Ami a bőrszínt illeti, pontosan fordított az arány, az Alkonyat vámpírjai (a vámpírizmusból kifolyólag) roppant halványak, mellettük Symour és Patrick olyanok, mintha szoligépben töltötték volna a nyarat.

Ami viszont az izmokat illeti, azt hiszem, nem meglepő, hogy a két személyes kedvencem, Emmett és Symour állnak a ranglétra tetején, mi több, a tesója mellett Edward meglehetősen ropinak tűnik. Mondjuk azért Jason sem panaszkodhat, csak nála sajnos a lábai nem igazán izmosak, inkább tűnnek két felfújt virslinek - de ezt mondjuk ráfoghatjuk a korára. :) Hiába, a fiatalság tovalebben...

Azért kíváncsi lennék még az Alkonyat szériából Carlise, Jasper és Jacob figurájára. Főként a Jasper baba és Edward összehasonlítása érdekelne, hogy mennyire mások köztük az arányok. Magasságban nem hiszem (sajnos), pedig ugye elviekben - ha a könyvet vesszük alapul - akkor Jasper lenne a legmagasabb, ha viszont a filmet, akkor a legalacsonyabb.

Ahogy néztem, Carlisle arca leginkább Emmettéhez hasonlít, hát azért kíváncsi lennék, hogy festenének egymás mellé rakva. :)

És ami a sztorimat illeti: hétfőn vagy kedden érkezik a következő rész, amivel már nagyon régóta adós vagyok. Elég sok dolog hátráltatott az utóbbi időben, de megpróbálom kicsit összeszedni magam, és azért legalább heti egy frissítést hozni. Jelenleg is a sztorihoz dolgozom különböző bútorokon - mivel a kedvencem, a fa nagyon melós ilyen szempontból (bár tartósabb), így én is ráállok kicsit a kartonozásra, legalábbis addig, míg kicsit több szabadidőm nem lesz, hogy kedvemre fűrészelgessek. :)

Szóra sem érdemes - 7. rész

A minőségért megint elnézést kérek, sajnos a legtöbbel már a Photoshop sem tudott mihez kezdeni. :S
Valamint szintén elnézést kérek, nem tudom, hogyan beszélnek a három éves gyerkőcök, a saját unokaöcsém és unokahúgom régi emlékeiből próbáltam meríteni - azt tudom, hogy az egyikük már nagyon korán szép tisztán beszélt, a másik meg folyton selypített (nagyon sokáig).
Jó szórakozást! :)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szóra sem érdemes - 7. rész

Szöszi 1: - Szia, Symour!
Szöszi 2: - Ittenem, de édesz matkó vagy! Mindjált eléjlek ész megeszlek!
Szöszi 3: - Víí, én vagyok a vad völgy paripája!
Szöszi 4: - Én biciklim, én biciklim, bi-bi-bííí!
Symour: - Te jó ég...!

Alice: - Symoul!
Symour: - Szia, hugi! Hé, engedd el a lábam! Olyan alacsony itt a mennyezet, hogy ki sem tudok egyenesedni. Persze nektek, kis törpéknek könnyű...

Symour: - Megtennéd, hogy bemutatsz a visítós barátnőidnek?
Alice: - Nem ismeled őket?
Symour: - Név szerint nem.
Alice: - Jól van, gyele.

Alice: - A fluflus, lövid hajú lány Elspeth. A macis kislány Lisa, ő szöszít, de nadon alanyos...
Symour: - Várj! Szöszít?
Alice: - Ühümm. Potts mama mondja ezt mindig, melt szöszösen beszél.
Symour: - Nem inkább selypít?
Alice: - De. Én is ezt mondom: szöszít.

Alice: - A lovacskás kislány Tia, ő a legjobb balátnőm! Őt nadon kell szeletned!
Symour: - Értem, copfos-frufrus kiscsaj lájkolva.

Alice: - A biciklis kislány Lilah, ő is alanyos, mindig valami vicceset cinál!
Symour: - Akkor rá különösen oda kell figyelnem...
Alice: - Én pedig cak egyszelűen alanyos és tündéli vagyok.
Symour: - És szerény, mint mindig. Ezt a tulajdonságodat nyilván Divától örökölted.

Alice: - Most add ide nekem a babát!
Symour: - Óóó, nem-nem, kicsi, ő nem játékbaba, hanem igazi. Tudod, ő Midge és Allan kislánya, Nikki.
Alice: - Kélem!
Symour: - Nem lehet.
Alice: - De én akalom!
Symour: - Nem!
Alice: - De...
Symour: - Alice...

Lilah: - Nézd, fel tudok állni a biciklin!
Symour: - Jesszusom, ezt ne csináld, mert mindjárt fej...

Symour: - ...re...
Lilah: - Ááá!

Symour: - ... állsz. Ahh!

Lilah: - Brühü-hühü.
Symour: - Ööö... jól van, nem kell sírni, semmi baj. Nagyon megütötted magad?
Lilah: - Nem...
Symour: - Akkor miért sírsz?
Lilah: - Mert elestem...
Symour: - Oh...

Lisa: - Brühü-hühü...
Symour: - És neked mi bajod van?
Lisa: - Lilah leeszett! Túnya bitikli!
Symour: - Jaj, hát azért neked nem kell sírni! Látod, Lilah-t is megvigasztaljuk.

Lisa: - De én belenyútam a szütibe. Nédd a keszem! Hát titta tukor!

Symour: - Ó, te jó ég, én erre nem voltam idegileg felkészülve... Gyerünk, Symour, gondolkozz, mivel lehet elcsendesíteni egy rakat három év körüli kislányt... Ó, aha!

Symour: - Jól van, lányok! Üljetek le ide elém, mondok nektek egy mesét!
Csoport: - Mese! Mese! Mese!
Symour: - Miről szeretnétek hallani!
Csoport: - Barbie-ról!
Symour: - Aha, köszi...

Symour: - Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy meseszép Barbie baba egy játékbolt polcán...
Elspeth: - És volt neki szép ruhája?
Symour: - Volt. Szóval...
Elspeth: - És kiskutyája?
Symour: - Az is volt. Nos, akkor...
Elspeth: - És koronája?
Symour: - Természetesen. Tehát, mint mondtam...
Elspeth: - És vele volt Ken a dobozában?
Symour: - Argh, persze!
Elspeth: - És neki is volt szép ruhája? És szőke volt? És divatos? És lehetett hajlítani a lábát? És a kezét? És az arca...
Symour: - Abbahagynád?! Tehát, ott volt Barbie és Ken abban a dobozban, és arra vártak, hogy egy kedves kislány levegye őket onnan, mígnem egy szép napon...

/25 kimerítő perccel később/

Symour: - És akkor jött a gonosz Action man, egy Lego Technicből épített markolón!
Csoport: - Pfujj!
Symour: - Bizony! Szegény Ken azt se tudta, hová bújjon Action man lángszórója elől, de azért megemberelte magát! Igaz, hogy nem volt szivárvány a szemében, mint Barbie-nak, de azért tudta, hogy nagy dolgokra hivatott!*
Elspeth: - És volt neki jól futó cipője?
Symour: - Elspeth, ha nem hagyod abba, én esküszöm...
Elspeth: - Jól van naaa...

/25 újabb kimerítő és Elspeth közbeszólásaitól ideggörcsös perc után/

Symour: - És akkor Barbie belépett a rózsaszín pláza rózsaszín ajtaján, magával rángatva Action mant, aki teljesen megrémült a rá váró borzalmaktól, mert szentül hitte, hogy női ruhaneműk vásárlásával tölteni a napot felér egy igazi, véget nem érő kínzással. Hát még, mikor látta, hogy Barbie egy fehérnemű üzlet felé vezeti, ahol - iszonyat -, még az eladópult is cukorból készült!
Csoport: - Hűűű!

/Ismét 25 perc telik el/

Symour: - És amikor Barbie igent mondott, Ken megfogta a kezét és felvezette a hiperszuper Barbie-hajóra, aztán a nyáltenger lágy hullámain elringatóztak a naplementébe. Blöeh. Na végre!

Symour: - Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem vagyok óvóbácsinak való. De legalább az összes térd alatti törpe alszik, Nikki-t is beleértve... Gyere pici, menj te is az ágyra a kislányokhoz.

Symour: - Nahát, mekkora bili! Hiszen ez felnőtt méret, a kicsik tuti nem tudnak rendesen ráülni. Lehet, hogy Mrs. Potts titkol valamit? Vagy ez az új típusú, direkt bilire szoktatás tantervi része?

Symour: - Hmm... vajon én ráférnék?

Symour: - Azt a rohadt...! Majdnem megvan! Talán ha egy kinyújtom a lábam és egy kicsit befeszítem az izmaimat...

Symour: - Ugye ti is arra gondoltok, amire én? Hogy általában ez az a pillanat, amikor a főhősre a legcikibb helyzetben talál rá a szívszerelme. Mázli, hogy velem ilyesmi sosem történhet meg!

Joy: - Szia, Symour! Oh!

Symour: - Ööö...

Joy: - Hi-hi-hi...
Symour: - ... Ha most megesküszöm, hogy ez nem az, amire gondolsz, akkor elhiszed?
Joy: - Nem. Hi-hi...

Symour: - Én csak...
Joy: - Bilifil vagy?
Symour: - Micsoda?
Joy: - Bilifil. Olyan ember, aki különös vonzódást táplál a bilik iránt.
Symour: - Nem, nem! Csak olyan nagynak tűnt ez a bili ezekhez a csöppségekhez képest, mintha felnőtt méret lenne.
Joy: - Ah, értem...
Symour: - És te mit keresel itt?

Joy: - Éppen indulóban voltam a medencés bulitokról, mikor Miss Starling egyik tanítványa befutott édesapádért, vele együtt jöttem el megnézni az óvónőt. Miután elláttuk a csúnya fejsebet megkértek, hogy jöjjek át és nézzem meg, hogyan boldogulsz.

Symour: - Nos, köszönöm, azt hiszem, egészen jól elvoltunk a törpékkel. Igazán nem volt velük semmi gond, jól eljátszottunk. 

Joy: - Igen, azt látom. Ezek szerint szereted a gyerekeket?
Symour: - Ööö... persze! Főleg, ha az egyikük a húgom.

Joy: - Ahogy nézem, alaposan leszedáltad őket. Szegény kicsik! Néhányuk még az ágyig sem jutott el a nagy álmosságban.

Symour: - Hé, Joy!
Joy: - Igen?
Symour: - Kérdezhetnék valamit?
Joy: - Persze. Mit?

Symour: - Várj, hadd igazítsam meg a hajad.
Joy: - Ó...
Symour: - Arra lennék kíváncsi, hogy egy ilyen szép, csinos lány, mint te, hajlandó lenne-e pénteken velem vacsorázni?

Joy: - Nos.. azt hiszem, erre nem tudok nemet mondani.
Symour: - Köszönöm.


*utalás a "Barbie - Fairytopia című mese banális jelenetére :D

Folyt. köv. - amelyben az eddig egyszerűnek tűnő helyzetet egy picit megbonyolítjuk egy új szereplő érkezésével (kommentben nyugodtan lehet tippelni, hogy ki is lesz az! ;) ), Lalisha megnyitja a ruhaboltját, Sparky (Joy kiskutyája) pedig meglepi gazdiját. ;)

Szóra sem érdemes - 6. rész

Megérkezett ez is, bár nem vagyok elégedett, mert a fények enyhén szólva is borzalmasak, nem is beszélve arról, hogy a fényképezőgép az új elem örömétől megvadulva a jó égnek sem akart rendesen fotózni, a közelieknél folyton a hátteret élesítette be, pedig már minden elképzelhető funkciót és beállítást kipróbáltam rajta. Sőt, esküszöm, szinte hallottam a sikítását, hogy „én ilyen fényviszonyok között nem vagyok hajlandó dolgozni!”

Szóval újfent elnézést kérek a képek minőségéért, próbáltam feljavítani őket amennyire csak tudtam, ettől függetlenül remélem, nem lesz teljesen élvezhetetlen.
Oh, és a jó hír: még ma este érkezik egy újabb fejezet, mert megint túl sok fotót csináltam ahhoz, hogy egy posztban menjen fel. :D

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szóra sem érdemes - 6. rész

Symour: - Most komolyan, prücsök, szerinted ez fair dolog? Ők otthon partizgatnak, én meg egész nap hordozhatlak téged, mint valami tisztességes hülye! "Juhhú, képzeld, medencés parti! Joy is ott lesz, de te nehogy gyere, menj sétálni Nikkivel, hadd kapcsolódjon ki Midge egy kicsit..." Anyám, meg a fantasztikus ötletei! Most őszintén, törpe, szerinted ez a nap lehetne még ennél is rosszabb? Az egyetlen, ami vigasztal, hogy ilyen randa, esős időnk lett, remélem, minimum egy náthát összeszednek a medencében...

Eden: - Jajj, Symour, de jó, hogy itt talállak! Mrs. Potts! A gyerekek! Istenem, az a borzasztó szekrény! Csak úgy ráesett! De majd most te...! És akkor... nem is tudom! Szerinted is?

Symour: - He? Hogy mit tetszene szeretni?

Eden: - Nem, nem, nem! Ez a mondat így helytelen. Jajj, Symour, olyan jó tanuló voltál mindig, csak az az átkozott nyelvtan...!

Symour: - Bocsásson meg, Miss Starling, de kérem, hagyjuk most a nyelvtanórát. Tehát: miben lehetek a kegyed szolgálatára? A nagy kifulladás közepette nem igazán értettem.

Eden: - Jaj, olyan ideges vagyok, bocsáss meg. Szóval Mrs. Pottsra, az óvónőre rádőlt az egyik szekrény. Szerencsére nincs nagy baja, de azért nem ártana, ha valaki megnézné, már szóltunk édesapádnak; addig viszont kellene valaki, aki vigyáz a kicsikre az oviban, mert engem várnak történelemórára. Megtennéd, hogy figyelsz rájuk, amíg kiderül, kórházba kell-e vinni Potts mamát?

Symour: - ÉN?!

Eden: - Hát ki más? Úgyis kisbabával vagy, és ha valaki, hát te tudsz bánni a gyerekekkel. Alice is ott van, biztos örülni fog a bátyjának, és ahogy elnézem, amúgy sincs más dolgod. Gyere!

Symour: - Ó, te jó ég, mi jön még ma…?


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Diva: - Én mondom, ez lenne az élet, csajok, hát még, ha a nap is sütne! 

Joy: - Én még ebben a szürke időben is nagyszerűen érzem magam. Ez a medence hatalmas!

Lalisha: - Ne is mond, csajszi, ha nem fagyott volna rám a bikinifelsőm, én is nagyon élvezném. Tényleg, Diva, nem beszéltél Patrickkel tegnap este óta?

Diva: - Nem, délelőtt hívtam kétszer, de nem vette fel, szerintem még mindig pipa a Lora-dolog miatt. Remélem, este már sikerül beszélnünk.

Lalisha: - Én a helyedben nem aggódnék, majd lenyugszik és elfelejti. Addig is, nézd meg Joyt! Egyszer táncolt a bátyáddal, és azóta mintha odaragadt volna az arcára ez az idilli vigyor! 

Diva: - Jaj, ne! Ettől a témától idejekorán gyomorrontásom lesz...

Joy: - Hagyjátok abba, lányok. Symour és én csak táncoltunk egyet, nincs ebben semmi különös, főleg nem egy diszkóban.

Lalisha: - Persze, és abban sincs, hogy a tánc java részében összesimultatok, a végén pedig már a hátsó feleden nyugtatta a kezét...

Joy: - Az egész a te hibád! Miért kellett neked pont akkor egy szerelmes számot kérni?

Lalisha: - Nem tudom, talán hatodik érzék...

Diva: - Nem ejthetnénk a témát?

Joy: - Na jó, nekem amúgy is mennem kell, még el kell mennem az automatához pénzt felvenni, hogy holnap munka előtt benézhessek Lalisha új ruhaboltjába!

Diva: - Ó, ne is mondd! Ruhák, cipők, ékszerek, táskák... van értelme élnem!

Lalisha: - Helyes a dörgés, csajok!

Folyt. köv. (még ma késő este ;) )

Szerk.: Sajna csak holnap reggel érkezik a friss. :(