Szóra sem érdemes - 7. rész

A minőségért megint elnézést kérek, sajnos a legtöbbel már a Photoshop sem tudott mihez kezdeni. :S
Valamint szintén elnézést kérek, nem tudom, hogyan beszélnek a három éves gyerkőcök, a saját unokaöcsém és unokahúgom régi emlékeiből próbáltam meríteni - azt tudom, hogy az egyikük már nagyon korán szép tisztán beszélt, a másik meg folyton selypített (nagyon sokáig).
Jó szórakozást! :)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szóra sem érdemes - 7. rész

Szöszi 1: - Szia, Symour!
Szöszi 2: - Ittenem, de édesz matkó vagy! Mindjált eléjlek ész megeszlek!
Szöszi 3: - Víí, én vagyok a vad völgy paripája!
Szöszi 4: - Én biciklim, én biciklim, bi-bi-bííí!
Symour: - Te jó ég...!

Alice: - Symoul!
Symour: - Szia, hugi! Hé, engedd el a lábam! Olyan alacsony itt a mennyezet, hogy ki sem tudok egyenesedni. Persze nektek, kis törpéknek könnyű...

Symour: - Megtennéd, hogy bemutatsz a visítós barátnőidnek?
Alice: - Nem ismeled őket?
Symour: - Név szerint nem.
Alice: - Jól van, gyele.

Alice: - A fluflus, lövid hajú lány Elspeth. A macis kislány Lisa, ő szöszít, de nadon alanyos...
Symour: - Várj! Szöszít?
Alice: - Ühümm. Potts mama mondja ezt mindig, melt szöszösen beszél.
Symour: - Nem inkább selypít?
Alice: - De. Én is ezt mondom: szöszít.

Alice: - A lovacskás kislány Tia, ő a legjobb balátnőm! Őt nadon kell szeletned!
Symour: - Értem, copfos-frufrus kiscsaj lájkolva.

Alice: - A biciklis kislány Lilah, ő is alanyos, mindig valami vicceset cinál!
Symour: - Akkor rá különösen oda kell figyelnem...
Alice: - Én pedig cak egyszelűen alanyos és tündéli vagyok.
Symour: - És szerény, mint mindig. Ezt a tulajdonságodat nyilván Divától örökölted.

Alice: - Most add ide nekem a babát!
Symour: - Óóó, nem-nem, kicsi, ő nem játékbaba, hanem igazi. Tudod, ő Midge és Allan kislánya, Nikki.
Alice: - Kélem!
Symour: - Nem lehet.
Alice: - De én akalom!
Symour: - Nem!
Alice: - De...
Symour: - Alice...

Lilah: - Nézd, fel tudok állni a biciklin!
Symour: - Jesszusom, ezt ne csináld, mert mindjárt fej...

Symour: - ...re...
Lilah: - Ááá!

Symour: - ... állsz. Ahh!

Lilah: - Brühü-hühü.
Symour: - Ööö... jól van, nem kell sírni, semmi baj. Nagyon megütötted magad?
Lilah: - Nem...
Symour: - Akkor miért sírsz?
Lilah: - Mert elestem...
Symour: - Oh...

Lisa: - Brühü-hühü...
Symour: - És neked mi bajod van?
Lisa: - Lilah leeszett! Túnya bitikli!
Symour: - Jaj, hát azért neked nem kell sírni! Látod, Lilah-t is megvigasztaljuk.

Lisa: - De én belenyútam a szütibe. Nédd a keszem! Hát titta tukor!

Symour: - Ó, te jó ég, én erre nem voltam idegileg felkészülve... Gyerünk, Symour, gondolkozz, mivel lehet elcsendesíteni egy rakat három év körüli kislányt... Ó, aha!

Symour: - Jól van, lányok! Üljetek le ide elém, mondok nektek egy mesét!
Csoport: - Mese! Mese! Mese!
Symour: - Miről szeretnétek hallani!
Csoport: - Barbie-ról!
Symour: - Aha, köszi...

Symour: - Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy meseszép Barbie baba egy játékbolt polcán...
Elspeth: - És volt neki szép ruhája?
Symour: - Volt. Szóval...
Elspeth: - És kiskutyája?
Symour: - Az is volt. Nos, akkor...
Elspeth: - És koronája?
Symour: - Természetesen. Tehát, mint mondtam...
Elspeth: - És vele volt Ken a dobozában?
Symour: - Argh, persze!
Elspeth: - És neki is volt szép ruhája? És szőke volt? És divatos? És lehetett hajlítani a lábát? És a kezét? És az arca...
Symour: - Abbahagynád?! Tehát, ott volt Barbie és Ken abban a dobozban, és arra vártak, hogy egy kedves kislány levegye őket onnan, mígnem egy szép napon...

/25 kimerítő perccel később/

Symour: - És akkor jött a gonosz Action man, egy Lego Technicből épített markolón!
Csoport: - Pfujj!
Symour: - Bizony! Szegény Ken azt se tudta, hová bújjon Action man lángszórója elől, de azért megemberelte magát! Igaz, hogy nem volt szivárvány a szemében, mint Barbie-nak, de azért tudta, hogy nagy dolgokra hivatott!*
Elspeth: - És volt neki jól futó cipője?
Symour: - Elspeth, ha nem hagyod abba, én esküszöm...
Elspeth: - Jól van naaa...

/25 újabb kimerítő és Elspeth közbeszólásaitól ideggörcsös perc után/

Symour: - És akkor Barbie belépett a rózsaszín pláza rózsaszín ajtaján, magával rángatva Action mant, aki teljesen megrémült a rá váró borzalmaktól, mert szentül hitte, hogy női ruhaneműk vásárlásával tölteni a napot felér egy igazi, véget nem érő kínzással. Hát még, mikor látta, hogy Barbie egy fehérnemű üzlet felé vezeti, ahol - iszonyat -, még az eladópult is cukorból készült!
Csoport: - Hűűű!

/Ismét 25 perc telik el/

Symour: - És amikor Barbie igent mondott, Ken megfogta a kezét és felvezette a hiperszuper Barbie-hajóra, aztán a nyáltenger lágy hullámain elringatóztak a naplementébe. Blöeh. Na végre!

Symour: - Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem vagyok óvóbácsinak való. De legalább az összes térd alatti törpe alszik, Nikki-t is beleértve... Gyere pici, menj te is az ágyra a kislányokhoz.

Symour: - Nahát, mekkora bili! Hiszen ez felnőtt méret, a kicsik tuti nem tudnak rendesen ráülni. Lehet, hogy Mrs. Potts titkol valamit? Vagy ez az új típusú, direkt bilire szoktatás tantervi része?

Symour: - Hmm... vajon én ráférnék?

Symour: - Azt a rohadt...! Majdnem megvan! Talán ha egy kinyújtom a lábam és egy kicsit befeszítem az izmaimat...

Symour: - Ugye ti is arra gondoltok, amire én? Hogy általában ez az a pillanat, amikor a főhősre a legcikibb helyzetben talál rá a szívszerelme. Mázli, hogy velem ilyesmi sosem történhet meg!

Joy: - Szia, Symour! Oh!

Symour: - Ööö...

Joy: - Hi-hi-hi...
Symour: - ... Ha most megesküszöm, hogy ez nem az, amire gondolsz, akkor elhiszed?
Joy: - Nem. Hi-hi...

Symour: - Én csak...
Joy: - Bilifil vagy?
Symour: - Micsoda?
Joy: - Bilifil. Olyan ember, aki különös vonzódást táplál a bilik iránt.
Symour: - Nem, nem! Csak olyan nagynak tűnt ez a bili ezekhez a csöppségekhez képest, mintha felnőtt méret lenne.
Joy: - Ah, értem...
Symour: - És te mit keresel itt?

Joy: - Éppen indulóban voltam a medencés bulitokról, mikor Miss Starling egyik tanítványa befutott édesapádért, vele együtt jöttem el megnézni az óvónőt. Miután elláttuk a csúnya fejsebet megkértek, hogy jöjjek át és nézzem meg, hogyan boldogulsz.

Symour: - Nos, köszönöm, azt hiszem, egészen jól elvoltunk a törpékkel. Igazán nem volt velük semmi gond, jól eljátszottunk. 

Joy: - Igen, azt látom. Ezek szerint szereted a gyerekeket?
Symour: - Ööö... persze! Főleg, ha az egyikük a húgom.

Joy: - Ahogy nézem, alaposan leszedáltad őket. Szegény kicsik! Néhányuk még az ágyig sem jutott el a nagy álmosságban.

Symour: - Hé, Joy!
Joy: - Igen?
Symour: - Kérdezhetnék valamit?
Joy: - Persze. Mit?

Symour: - Várj, hadd igazítsam meg a hajad.
Joy: - Ó...
Symour: - Arra lennék kíváncsi, hogy egy ilyen szép, csinos lány, mint te, hajlandó lenne-e pénteken velem vacsorázni?

Joy: - Nos.. azt hiszem, erre nem tudok nemet mondani.
Symour: - Köszönöm.


*utalás a "Barbie - Fairytopia című mese banális jelenetére :D

Folyt. köv. - amelyben az eddig egyszerűnek tűnő helyzetet egy picit megbonyolítjuk egy új szereplő érkezésével (kommentben nyugodtan lehet tippelni, hogy ki is lesz az! ;) ), Lalisha megnyitja a ruhaboltját, Sparky (Joy kiskutyája) pedig meglepi gazdiját. ;)