Nini! Egy boríték!

Ó, hogy nálunk mik történnek! Képzeljétek el, egyszer csak csöngettek...

Symour: - Hé, apa! Itt a postás!
Jason: - Igen, hallottam, máris megyek!

Jason: - Hozom már, csak nagyon nagy!

Symour: - Tedd le, nézzük meg, mi az.

Patrick: - Ez egy boríték.

Symour: - Ú, köszönjük, Dr. Wood, hogy ilyen rövid analízis után fel is állította a diagnózist. Mi magunk erre sosem jöttünk volna rá!

Jason: - Mi lenne, ha inkább megnéznénk, mi van benne?

Patrick: - Próbáljuk egyszerre húzni, hátha akkor kinyílik!

Symour: - Én itt tartom oldalról.

Jason: - Várj, megpróbálom alájuttatni a kezem.

Symour: - Te ott, azzal a villogó fényképezőgéppel! Nem zavar, hogy mindjárt kivakuzod a szemem?! Inkább segítenél kinyitni!

Ilyen szép felkérés után mit tehettem volna? Nos, kibontottam. :)

A fiúk pedig képtelenek voltak megvárni, míg teljes mértékben feltérképezem, mi is van benne. :) Gyakorlatilag belebújtak, én pedig rettegtem, hogy mit tesznek a zsákmánnyal. :D

Végül azért csak sikerült kipakolni, és nem akartam hinni a szememnek! Annyira, de annyira köszönjük, Fricskamacska! Elképesztően gyönyörűek az új pólók a fiúknak, nem is beszélve a köntösről, Cleo új szettjéről és Nikki új ruhácskájáról. :D Istenem, egész délután alig lehetett velük bírni, mindent felpróbáltak, illegették magukat, és Symour végképp örült, hogy lesz mit felvennie a pénteki randin. :D

Divatbemutató. :D

Nézzétek, milyen édes! Ezt meg aztán végképp köszönöm, nagyon cuki. :D

Summa summarum, hölgyeim és uraim, hétfőn megnyílik Lalisha boltja, és a Fricskamacska's Fashion minden bizonnyal szerepelteti termékeit a kínálat között!

Köszönjük! :)

Babarkács

Most jutott eszembe, hogy még ki sem posztoltam az új kiságyunkat, amit én magam készítettem Midge kislánya, Nikki számára.
Sajnos a rossz fényviszonyok miatt a legtöbb WIP kép használhatatlan lett, de az előtte-utána képek egész jók. :D

Szóval, mint azt még az első postban írtam, roppant mód zavart, hogy a szerencsétlen körülmények miatt odalettek a bababútoraim, mígnem eszembe jutott, hogy van itthon egy rakat faanyag és lombfűrész, amivel szinte bármire képes vagyok, mindössze néhány dolog kell a sikerhez:

- akaraterő

- egy játéktól, mondókázástól és kismedencés pancsolástól alaposan leszedált gyerek

- egy „Hogyan ne káromkodjunk úrinőhöz méltatlanul” kézikönyv

- faragasztó

- ügyes férj/pár, aki ugyan nem segít, de előszeretettel vállba vereget, amikor az ágyláb kivágása olyan problémákba ütközik, mint például, hogy törik a fa.

- festék, én egyszerű, mezei fehér falfestéket használtam

- lakk

Barkács-cuccok:

- lombfűrész

- csípőfogó

- snitzer/kés

- vonalzó

- papír és kartonpapír

- dörzspapír

- faanyag (én rétegelt lemezt használtam)

- hurkapálcika (a rácsokhoz)

- Nikki és Barbie/Midge a méréshez

Így kezdtem:

Először is, lemértem, hogy Barbie-hoz képest mekkora lenne a kiságy optimális magassága, majd ezt a magasságot alapul véve sima, fehér papírra megrajzoltam a kiságy oldalát, beletervezve minden hajlatot és kiszögellést. 

A kiságy fekvőfelületének hosszát először két Barbie szélességének mértem, de végül rájöttem, hogy ez Nikkinek óriási lenne, ezért megnézve a kislányom újszülött-kori képeit, úgy gondoltam, két és fél Nikki hossza bőven elegendő, a szélességet pedig saccra mértem, nagyjából úgy, hogy a picúr éjszaka azért bőven körbe tudja furikázni az ágyat. :) Ezt is megrajzoltam a fehér papírra, majd kivágtam az oldallal együtt, és az egészet átrajzoltam kartonra, amit aztán szintén kivágtam, és megpróbáltam összeilleszteni, ezúttal már Nikki-t is felhasználva:

Mint látható, először pici lett, így a fekvőfelülethez hozzáadtam még jó másfél centit. Újból bemértem az egészet, betervezve a matrac nagyságát és helyzetét, valamint a kiságy alsó részére tervezett "polcokat". Amikor úgy ítéltem, hogy minden a helyén van, celluxszal összeragasztottam a kartont, hogy lássam az illesztéseket. Természetesen ekkorra már a felső szegélyek is kivágásra kerültek, egyedül a rácsok nem lettek beragasztva.

Miután ezzel is megvoltam, és méretre és kinézetre is megfelelőnek ítéltem az egészet, fogtam a kivágott fehér papírokat, és ceruzával rárajzoltam a rétegelt lemezre, majd előkaptam a lombfűrészt, és következett a munka legnehezebb része: káromkodás nélkül kivágni az összes részletet, lehetőleg hiba nélkül. 

Nem mondom, azért a karizmom alaposan megbivalyosodott a folyamat végére. :D

Amikor kész lettem, dörzspapírral alaposan végigmentem az összes részen, hogy egységes és szúrós részektől mentes legyen, majd újra bemértem mindennek a helyét a kartonágyhoz viszonyítva, és nekiláttam faragasztóval összeragasztani - aminél fontos, hogy minden egyes ragasztás után várjunk legalább egy órát, míg színtelen nem lesz a ragacs. 

Eztán már mondhatni könnyű dolgom volt: hurkapálcikából kivágtam a rácsokat, nagyjából bemértem a helyzetüket, és szintén ragasztottam, és amíg ez száradt, elkészítettem a polcokat, amik a kiságy alsó részére kerültek volna, de őszintén megmondom: ekkorra már bőven tele lett a hócipőm a vagdosással, így csak egy nagyobb fadarabot vágtam be a helyére, amit snitzerrel alaposan bemetszettem, olyan érzést keltve, "mintha"...

Miután minden a helyére került és kellően összeragadt, fogtam a fehér falfestéket, és gondosan lefestettem, majd száradás után még egy réteget kapott.

Amíg száradt a festék, a varrógéppel elkészítettem a matracot, a párnát és a takarót. A fehér festéket egy réteg lakk követte, aztán pedig az ágyazás és az öröm, hogy vééégre készen vagyok! :)

Az alul látható "majdnem-polcok" gombjait még be kell szereznem, valószínűleg egyszerű, halványrózsaszín gyöngyöket fogok használni. 

Már csak a tulajdonosára vár :D

Oldalról: ha nagyon ráér az ember, az oldalsó részt különböző festésekkel is díszítheti,  én ezt most kihagytam, de talán később még pótolom. :)

Ez a kiságy kimondottan Nikkinek készült, a Shelly babáknak, Ryannak kicsi, de sebaj, ők is kapnak hamarosan valami cuki kis fekhelyet. :)

Szóra sem érdemes - 7. rész

A minőségért megint elnézést kérek, sajnos a legtöbbel már a Photoshop sem tudott mihez kezdeni. :S
Valamint szintén elnézést kérek, nem tudom, hogyan beszélnek a három éves gyerkőcök, a saját unokaöcsém és unokahúgom régi emlékeiből próbáltam meríteni - azt tudom, hogy az egyikük már nagyon korán szép tisztán beszélt, a másik meg folyton selypített (nagyon sokáig).
Jó szórakozást! :)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szóra sem érdemes - 7. rész

Szöszi 1: - Szia, Symour!
Szöszi 2: - Ittenem, de édesz matkó vagy! Mindjált eléjlek ész megeszlek!
Szöszi 3: - Víí, én vagyok a vad völgy paripája!
Szöszi 4: - Én biciklim, én biciklim, bi-bi-bííí!
Symour: - Te jó ég...!

Alice: - Symoul!
Symour: - Szia, hugi! Hé, engedd el a lábam! Olyan alacsony itt a mennyezet, hogy ki sem tudok egyenesedni. Persze nektek, kis törpéknek könnyű...

Symour: - Megtennéd, hogy bemutatsz a visítós barátnőidnek?
Alice: - Nem ismeled őket?
Symour: - Név szerint nem.
Alice: - Jól van, gyele.

Alice: - A fluflus, lövid hajú lány Elspeth. A macis kislány Lisa, ő szöszít, de nadon alanyos...
Symour: - Várj! Szöszít?
Alice: - Ühümm. Potts mama mondja ezt mindig, melt szöszösen beszél.
Symour: - Nem inkább selypít?
Alice: - De. Én is ezt mondom: szöszít.

Alice: - A lovacskás kislány Tia, ő a legjobb balátnőm! Őt nadon kell szeletned!
Symour: - Értem, copfos-frufrus kiscsaj lájkolva.

Alice: - A biciklis kislány Lilah, ő is alanyos, mindig valami vicceset cinál!
Symour: - Akkor rá különösen oda kell figyelnem...
Alice: - Én pedig cak egyszelűen alanyos és tündéli vagyok.
Symour: - És szerény, mint mindig. Ezt a tulajdonságodat nyilván Divától örökölted.

Alice: - Most add ide nekem a babát!
Symour: - Óóó, nem-nem, kicsi, ő nem játékbaba, hanem igazi. Tudod, ő Midge és Allan kislánya, Nikki.
Alice: - Kélem!
Symour: - Nem lehet.
Alice: - De én akalom!
Symour: - Nem!
Alice: - De...
Symour: - Alice...

Lilah: - Nézd, fel tudok állni a biciklin!
Symour: - Jesszusom, ezt ne csináld, mert mindjárt fej...

Symour: - ...re...
Lilah: - Ááá!

Symour: - ... állsz. Ahh!

Lilah: - Brühü-hühü.
Symour: - Ööö... jól van, nem kell sírni, semmi baj. Nagyon megütötted magad?
Lilah: - Nem...
Symour: - Akkor miért sírsz?
Lilah: - Mert elestem...
Symour: - Oh...

Lisa: - Brühü-hühü...
Symour: - És neked mi bajod van?
Lisa: - Lilah leeszett! Túnya bitikli!
Symour: - Jaj, hát azért neked nem kell sírni! Látod, Lilah-t is megvigasztaljuk.

Lisa: - De én belenyútam a szütibe. Nédd a keszem! Hát titta tukor!

Symour: - Ó, te jó ég, én erre nem voltam idegileg felkészülve... Gyerünk, Symour, gondolkozz, mivel lehet elcsendesíteni egy rakat három év körüli kislányt... Ó, aha!

Symour: - Jól van, lányok! Üljetek le ide elém, mondok nektek egy mesét!
Csoport: - Mese! Mese! Mese!
Symour: - Miről szeretnétek hallani!
Csoport: - Barbie-ról!
Symour: - Aha, köszi...

Symour: - Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy meseszép Barbie baba egy játékbolt polcán...
Elspeth: - És volt neki szép ruhája?
Symour: - Volt. Szóval...
Elspeth: - És kiskutyája?
Symour: - Az is volt. Nos, akkor...
Elspeth: - És koronája?
Symour: - Természetesen. Tehát, mint mondtam...
Elspeth: - És vele volt Ken a dobozában?
Symour: - Argh, persze!
Elspeth: - És neki is volt szép ruhája? És szőke volt? És divatos? És lehetett hajlítani a lábát? És a kezét? És az arca...
Symour: - Abbahagynád?! Tehát, ott volt Barbie és Ken abban a dobozban, és arra vártak, hogy egy kedves kislány levegye őket onnan, mígnem egy szép napon...

/25 kimerítő perccel később/

Symour: - És akkor jött a gonosz Action man, egy Lego Technicből épített markolón!
Csoport: - Pfujj!
Symour: - Bizony! Szegény Ken azt se tudta, hová bújjon Action man lángszórója elől, de azért megemberelte magát! Igaz, hogy nem volt szivárvány a szemében, mint Barbie-nak, de azért tudta, hogy nagy dolgokra hivatott!*
Elspeth: - És volt neki jól futó cipője?
Symour: - Elspeth, ha nem hagyod abba, én esküszöm...
Elspeth: - Jól van naaa...

/25 újabb kimerítő és Elspeth közbeszólásaitól ideggörcsös perc után/

Symour: - És akkor Barbie belépett a rózsaszín pláza rózsaszín ajtaján, magával rángatva Action mant, aki teljesen megrémült a rá váró borzalmaktól, mert szentül hitte, hogy női ruhaneműk vásárlásával tölteni a napot felér egy igazi, véget nem érő kínzással. Hát még, mikor látta, hogy Barbie egy fehérnemű üzlet felé vezeti, ahol - iszonyat -, még az eladópult is cukorból készült!
Csoport: - Hűűű!

/Ismét 25 perc telik el/

Symour: - És amikor Barbie igent mondott, Ken megfogta a kezét és felvezette a hiperszuper Barbie-hajóra, aztán a nyáltenger lágy hullámain elringatóztak a naplementébe. Blöeh. Na végre!

Symour: - Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem vagyok óvóbácsinak való. De legalább az összes térd alatti törpe alszik, Nikki-t is beleértve... Gyere pici, menj te is az ágyra a kislányokhoz.

Symour: - Nahát, mekkora bili! Hiszen ez felnőtt méret, a kicsik tuti nem tudnak rendesen ráülni. Lehet, hogy Mrs. Potts titkol valamit? Vagy ez az új típusú, direkt bilire szoktatás tantervi része?

Symour: - Hmm... vajon én ráférnék?

Symour: - Azt a rohadt...! Majdnem megvan! Talán ha egy kinyújtom a lábam és egy kicsit befeszítem az izmaimat...

Symour: - Ugye ti is arra gondoltok, amire én? Hogy általában ez az a pillanat, amikor a főhősre a legcikibb helyzetben talál rá a szívszerelme. Mázli, hogy velem ilyesmi sosem történhet meg!

Joy: - Szia, Symour! Oh!

Symour: - Ööö...

Joy: - Hi-hi-hi...
Symour: - ... Ha most megesküszöm, hogy ez nem az, amire gondolsz, akkor elhiszed?
Joy: - Nem. Hi-hi...

Symour: - Én csak...
Joy: - Bilifil vagy?
Symour: - Micsoda?
Joy: - Bilifil. Olyan ember, aki különös vonzódást táplál a bilik iránt.
Symour: - Nem, nem! Csak olyan nagynak tűnt ez a bili ezekhez a csöppségekhez képest, mintha felnőtt méret lenne.
Joy: - Ah, értem...
Symour: - És te mit keresel itt?

Joy: - Éppen indulóban voltam a medencés bulitokról, mikor Miss Starling egyik tanítványa befutott édesapádért, vele együtt jöttem el megnézni az óvónőt. Miután elláttuk a csúnya fejsebet megkértek, hogy jöjjek át és nézzem meg, hogyan boldogulsz.

Symour: - Nos, köszönöm, azt hiszem, egészen jól elvoltunk a törpékkel. Igazán nem volt velük semmi gond, jól eljátszottunk. 

Joy: - Igen, azt látom. Ezek szerint szereted a gyerekeket?
Symour: - Ööö... persze! Főleg, ha az egyikük a húgom.

Joy: - Ahogy nézem, alaposan leszedáltad őket. Szegény kicsik! Néhányuk még az ágyig sem jutott el a nagy álmosságban.

Symour: - Hé, Joy!
Joy: - Igen?
Symour: - Kérdezhetnék valamit?
Joy: - Persze. Mit?

Symour: - Várj, hadd igazítsam meg a hajad.
Joy: - Ó...
Symour: - Arra lennék kíváncsi, hogy egy ilyen szép, csinos lány, mint te, hajlandó lenne-e pénteken velem vacsorázni?

Joy: - Nos.. azt hiszem, erre nem tudok nemet mondani.
Symour: - Köszönöm.


*utalás a "Barbie - Fairytopia című mese banális jelenetére :D

Folyt. köv. - amelyben az eddig egyszerűnek tűnő helyzetet egy picit megbonyolítjuk egy új szereplő érkezésével (kommentben nyugodtan lehet tippelni, hogy ki is lesz az! ;) ), Lalisha megnyitja a ruhaboltját, Sparky (Joy kiskutyája) pedig meglepi gazdiját. ;)

Szóra sem érdemes - 6. rész

Megérkezett ez is, bár nem vagyok elégedett, mert a fények enyhén szólva is borzalmasak, nem is beszélve arról, hogy a fényképezőgép az új elem örömétől megvadulva a jó égnek sem akart rendesen fotózni, a közelieknél folyton a hátteret élesítette be, pedig már minden elképzelhető funkciót és beállítást kipróbáltam rajta. Sőt, esküszöm, szinte hallottam a sikítását, hogy „én ilyen fényviszonyok között nem vagyok hajlandó dolgozni!”

Szóval újfent elnézést kérek a képek minőségéért, próbáltam feljavítani őket amennyire csak tudtam, ettől függetlenül remélem, nem lesz teljesen élvezhetetlen.
Oh, és a jó hír: még ma este érkezik egy újabb fejezet, mert megint túl sok fotót csináltam ahhoz, hogy egy posztban menjen fel. :D

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szóra sem érdemes - 6. rész

Symour: - Most komolyan, prücsök, szerinted ez fair dolog? Ők otthon partizgatnak, én meg egész nap hordozhatlak téged, mint valami tisztességes hülye! "Juhhú, képzeld, medencés parti! Joy is ott lesz, de te nehogy gyere, menj sétálni Nikkivel, hadd kapcsolódjon ki Midge egy kicsit..." Anyám, meg a fantasztikus ötletei! Most őszintén, törpe, szerinted ez a nap lehetne még ennél is rosszabb? Az egyetlen, ami vigasztal, hogy ilyen randa, esős időnk lett, remélem, minimum egy náthát összeszednek a medencében...

Eden: - Jajj, Symour, de jó, hogy itt talállak! Mrs. Potts! A gyerekek! Istenem, az a borzasztó szekrény! Csak úgy ráesett! De majd most te...! És akkor... nem is tudom! Szerinted is?

Symour: - He? Hogy mit tetszene szeretni?

Eden: - Nem, nem, nem! Ez a mondat így helytelen. Jajj, Symour, olyan jó tanuló voltál mindig, csak az az átkozott nyelvtan...!

Symour: - Bocsásson meg, Miss Starling, de kérem, hagyjuk most a nyelvtanórát. Tehát: miben lehetek a kegyed szolgálatára? A nagy kifulladás közepette nem igazán értettem.

Eden: - Jaj, olyan ideges vagyok, bocsáss meg. Szóval Mrs. Pottsra, az óvónőre rádőlt az egyik szekrény. Szerencsére nincs nagy baja, de azért nem ártana, ha valaki megnézné, már szóltunk édesapádnak; addig viszont kellene valaki, aki vigyáz a kicsikre az oviban, mert engem várnak történelemórára. Megtennéd, hogy figyelsz rájuk, amíg kiderül, kórházba kell-e vinni Potts mamát?

Symour: - ÉN?!

Eden: - Hát ki más? Úgyis kisbabával vagy, és ha valaki, hát te tudsz bánni a gyerekekkel. Alice is ott van, biztos örülni fog a bátyjának, és ahogy elnézem, amúgy sincs más dolgod. Gyere!

Symour: - Ó, te jó ég, mi jön még ma…?


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Diva: - Én mondom, ez lenne az élet, csajok, hát még, ha a nap is sütne! 

Joy: - Én még ebben a szürke időben is nagyszerűen érzem magam. Ez a medence hatalmas!

Lalisha: - Ne is mond, csajszi, ha nem fagyott volna rám a bikinifelsőm, én is nagyon élvezném. Tényleg, Diva, nem beszéltél Patrickkel tegnap este óta?

Diva: - Nem, délelőtt hívtam kétszer, de nem vette fel, szerintem még mindig pipa a Lora-dolog miatt. Remélem, este már sikerül beszélnünk.

Lalisha: - Én a helyedben nem aggódnék, majd lenyugszik és elfelejti. Addig is, nézd meg Joyt! Egyszer táncolt a bátyáddal, és azóta mintha odaragadt volna az arcára ez az idilli vigyor! 

Diva: - Jaj, ne! Ettől a témától idejekorán gyomorrontásom lesz...

Joy: - Hagyjátok abba, lányok. Symour és én csak táncoltunk egyet, nincs ebben semmi különös, főleg nem egy diszkóban.

Lalisha: - Persze, és abban sincs, hogy a tánc java részében összesimultatok, a végén pedig már a hátsó feleden nyugtatta a kezét...

Joy: - Az egész a te hibád! Miért kellett neked pont akkor egy szerelmes számot kérni?

Lalisha: - Nem tudom, talán hatodik érzék...

Diva: - Nem ejthetnénk a témát?

Joy: - Na jó, nekem amúgy is mennem kell, még el kell mennem az automatához pénzt felvenni, hogy holnap munka előtt benézhessek Lalisha új ruhaboltjába!

Diva: - Ó, ne is mondd! Ruhák, cipők, ékszerek, táskák... van értelme élnem!

Lalisha: - Helyes a dörgés, csajok!

Folyt. köv. (még ma késő este ;) )

Szerk.: Sajna csak holnap reggel érkezik a friss. :(